20. fejezet

*Harry szemszöge*

Idegesen lépkedtem a kórház folyosóin, mert tudtam, hogy az én hibám, hogy ezt történt. Minek hagytam őt magára? Akkora egy hülye vagyok!

-Nővér! -Tud már mondani valamit? -támadtam le az sápadt lányt mikor kijött a műtőből.
-Egyenlőre semmi bíztatót. Ez egyik golyó eltörte 2 bordáját, a másik pedig a tüdejébe fúródott, ami bevérzést eredményezett. Sajnos sok idő volt, mire átadták őt a mentőknek és ez elég nagy baj. Egyenlőre még eltávolítottuk a tüdejéből a vért. Reméljük nem lesz egyéb gond a műtét során. -közölte tárgyilagosan.
-De még mennyi idő?
-Úgy 10-15 perc és végeznek a műtéttel.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá, de biztos voltam benne, hogy észrevehetően erőltetett volt.Közben a többiek is feljöttek a váróból, akik épp annyira voltak idegesek, mint én.

-Harry ülj már le. Csak másokat stresszelsz. -szólt rám Drew, de megráztam a fejem, hogy nem fog menni.

Az a 15 perc várakozás legalább 15 órának tűnt, amit kint töltöttünk. mindannyian egyszerre álltunk fel, mikor kijött a főorvos.
-A műtét sikeres volt. Sikerült stabilizálnunk az állapotát, de egyenlőre altatásban tartjuk, körülbelül egy napot. Szüksége van a szerevezetének regenerálódásra, de tudniuk kell, hogy a tüdőben lévő bevérzés, akár a halálát is okozhatta volna. -egy percre belegondoltam, hogy mi lenne, ha Can nem élte volna túl a lövéseket, de gyorsan elhessegettem ezt a képet.

A többiek hazamentek, de én és Drew a kórházban maradtunk. Nem szabadott volna, de manapság pénzzel már mindent el lehet intézni, ugyebár. Can apukája még hozott be nekünk tiszta ruhát és végül ő is maradni akart, de rávettük, hogy menjen haza Can anyukájához, hogy ne legyen most egyedül. Egész éjjel egyikünk sem aludt semmit. Fáradtak voltunk, de akkor sem bírtunk volna aludni.

-Mr Styles, Mr. Parker. -szólt az orvos. -Most ébresztettük fel. Egy valaki bemehet hozzá.
-Majd csak Harry. -mondta egyből Drew. -Tudtam, hogy ő is nagyon szerette volna látni, ezért is jelentett sokat, hogy azt mondta menjek be nyugodtan én.

-Candice , kicsim, tudod ki vagyok? -ültem le mellé lassan az ágyához. Szótlanul bólogatott. Nagyon rossz volt így látni. A kezeim közé fogtam az ő apró kezét, meredten bámult a közünk fellépő kapcsolatra.
-Mi történt? -kérdezte halkan.
-Tegnap mikor bementél a banka lelőttek és meg kellett műteni, de most már minden rendben van. -simogattam meg az arcát. Mikor hirtelen próbált felülni kicsit felsikított a fájdalomtól. Tudom, hogy rosszabb volt, mint amennyire kimutatta.
-Ne maradj fekve. -pattantam fel hirtelen, hogy visszafektessem. -Eltört a bordád. Biztos az fáj ennyire.
-Harry? -fordult felém könnyes szemmel.
-Igen?
-Látszódni fog? Mármint a lövés nyoma?
-Nem tudom, de lehet, hogy igen. Nem akarlak becsapni. -amint befejeztem halkan sírni kezdett.
-Na, ne sírj, nincs semmi baj. Most már csak jobb lesz. -nyugtattam.
-De ha neked nem fog tetszeni? Ne hagyj majd el miatta. -szorította meg kicsit a kezem.
-Ne mondj ilyen butaságot. Semmiért sem hagynálak el. -puszilgattam meg a kézfejét és a tenyerébe is belecsókoltam. -Tudod, hogy nagyon szeretlek. -mosolyogtam rá kedvesen, hogy jobb kedvre derítsem.

-Mr. Styles. Most már kérem hagyja pihenni Miss Parkert. -jött be az orvos. Can nem akarta, hogy elmenjek, de megígértem neki, hogy itt leszek kint végig és, amint az orvos beenged bejövök. Csak így engedte el a kezem.

19. fejezet.

Az április elején lévő koncerteken Londonban maradtam Harryvel muszáj volt hazajönnöm, mert a gimi utolsó éve miatt pár vizsgával is számolnom kellett. Szerencsére túl vagyok mindegyiken és nagyon is jól sikerültek. Míg Harry turnézott én tudtam végre egy kis időt a bátyámmal is tölteni, de mivel nagyon hiányzott, így Drewal együtt Manchesterbe repültünk, ahol a srácok 3 napot turnéztak a hónap vége felé. Miután letudták a kötelező köröket Harry New Yorkba jött velem. Jó volt előre is tudni, hogy egy egész hetet velem lesz.

Április 21. késő este - Now York

-Már hiányzott ez a város. Komolyan szeretek itt lenni. -mondta Harry lelkesedéssel a hangjában.
-Örülök, hogy örülsz, de annak jobban örülök, hogy most 1 egész héten át együtt lehetünk. De biztos te is fáradt vagy, hosszú volt az út. Gyere menjünk haza és dőljünk be az ágyba. -ajánlottam és nem kellett sokáig neki könyörögni, nagyon is tetszett neki az ötlet, ami az almás részét illette.

Április 22. 

-Jó reggelt. -mosolyogtam rá mikor láttam, hogy fél szemmel engem les.
-Neked is jó reggelt. -köszönt reggeli mély, rekedtes hanggal. -Mit szólnál egy reggeli szeretkezéshez? -könyökölt fel, amolyan csibész mosollyal mellettem.
-Talán lehet róla szó. -húztam, de persze tudtam, hogy tudja, hogy csak szivatni akarom.

***

-Drew, csinálsz rólunk egy képet? -fordult Harry a bátyámhoz.

-Nem kellene, ma ronda vagyok.

-Nem vagy ronda, nekem gyönyörű vagy és szeretnék veled egy képet. -erőltette Harry és persze, hogy megadtam magam. Beálltam Harry mellé, hogy minél hamarabb túl legyek a pózolós részén, de nem bírtam nevetés nélkül mikor felkapott.

-Talán mégis jó ötlet volt ez a kép csinálás. -néztem vissza Harry telefonján a képet. A délutánunk alatt elég sokan felismerték, de mindig kedvesen írt alá és csinált mindenkivel képet.

-Nekem van egy kis dolgom Nickyvel. Megvársz otthon, este meg elmehetnénk valamerre.

-Persze, akkor én haza megyek, de siess. -kötötte a lelkemre.

Nickyvel időben találkoztam a megbeszélt helyen. Most jött haza Németországból és egy kis idő együtt akartunk tölteni.

-Beszaladok a bankba, megvársz?

-Persze, siess. -sürgetett, mivel még egy kávézást is beakartunk iktatni  a közös esténkbe. 

Épp egy kis pénz vettem le a kártyámról mikor maszkos alakok jöttek be a banka. Mindenki nagyon megijedt és sikítozni kezdtek az emberek. Próbáltam minél inkább eltűnni a szemük elől, az emberek közt próbáltam kiszökni a bankból de nem volt szerencsém.

-Ne siess kislány' -kapott el a hajamnál fogva. Erőszakos volt és bűzlött a piától. Nagyon féltem, de próbáltam nyugton maradni. Szívem szerint kirohantam volna a világból, de mivel lefogott, így nem nagyon sikerült ezt összehoznom.

Nagyon megijedtem mikor megcsörrent a telefonom. Fogalmam sincs ki lehetett az, de már alkalmam sem volt megnézni. A rablók nyilván azt hitték, hogy segítséget kértem és az egyik gondolkodás nélkül egy golyót eresztett a mellkasomra. Még hallottam egy mások dörrenést is felém irányulni, de érezni már nem éreztem semmit.

18. fejezet

Megjöttünk! (1 hónappal később)

2013. 03.30 - Holmes Chapel

-Srácok végre itt vagytok. -ölelt meg minket egyszerre Gemma , akit egyből Anne követett. -Na meséljetek, hogy éreztétek magatokat?
-Anya, mindjárt elmeséljük, csak hagy üljünk le. -Anne annyit hagyott, hogy ledobjuk magunkat a kanapéra, de egyből faggatni kezdett minket.
-Ajj Anne nagyon jó volt. Éjszakánként már esett az eső, emiatt kicsit sajnálom, hogy áttettük az utat március végére, de amúgy nagyon jó volt.
-Képzeld anya, bunji jumpingoztunk egy tó felett és voltunk állatkertben is és etettünk kis tigriseket, meg voltunk akváriumban és ott meg etettünk cápákat. -hadarta el Harry.
-Csináltunk egy csomó képet, majd este megnézzük őket. -mondtam egyből a lányoknak, akik boldogan bólogattak.

-És meddig maradsz drágám? -kérdezte Anne mikor a konyhába sereglettünk ebédelni.
-6.-én reggel megyek haza, addig arra gondoltam, hogy itt lennék 2.-ig és 3.-án este mennék Harryhez Londonba és csak onnan haza.
-Aww, de jó itt maradsz velünk. -ölelt meg Gemma. -Majd jól kibeszéljük a pasikat. nekem is lesz mit mesélnem.
-Csak óvatosan nővérkén. -vágta rá egyből Harry. -Amúgy meg a fiú ügyeidet én is tudni akarom. Nem árt, ha tudom, hogy kinek kell beverni a képét, ha megbánt. -folytatta.
-Nos, Liamnek hívják. -kezdett bele Gemma.
-De nem Payne, ugye? -kérdezte Harry kikerekedett szemekkel.
-Dehogy.
-Néztem is volna nagyot. -nevettem.
-Hány éves? -kérdezte Harry.
-25 és nagyon helyes és igazi úriember. Sajnálom Harry te nem, de mivel te maradsz Can így te megismerheted.
-Majd számolj be. -súgta nekem oda Harry, mire Gemma és én hasonlóan szúrós nézést küldtük felé.
-Jó na, ti az én csajaim vagytok... -ölelt át mindhármunkat. -... senki nem bánthat titeket.
-Édes vagy. -fogtam a kezeim közé az arcát és nyomtam egy puszit a szájára.

-Srácok, most irigyellek titeket. -kezdett bele Anne mikor leültünk enni. -Olyan jó barnák vagytok.
-Legközelebb együtt utazunk, oké anya? -kezdte megint Harry. -Elviszlek titeket valami szép helyre, ahol csak annyi dolgotok lesz, hogy egymás után rendeljétek a finom italokat. -Anne köszönetképpen megsimogatta Harry arcát és neki is láttunk az ebédnek.

-Mi fáradtak vagyunk, alszunk egyet. -állt fel Harry az asztaltól. Én is feltápászkodtam, elköszöntem a többiektől és Harry után mentem.
-Olyan fáradt vagyok, hogy tuti holnap délig alszok. -mondta mikor a fürdőbe igyekezett lezuhanyozni. Olyan 10 perc alatt végzett is és egy boxertben esett be az ágyba. Én is gyorsan elmentem utána, felvettem egy boxerét, egy pólóját és egyből befeküdtem mellé. -Álmodj szépeket. -mosolygott rám.
-Köszönöm és te is. -mondtam viszont. Szorosan ölelt magához és mindkettőnknek csak pár percbe telt elaludni.

2013.03.31. -este

-Mindent elcsomagoltál? -kérdeztem miközben Harry bőröndjét zipzároztam be.

-Igen, mehetünk vacsizni, aztán indulok is. Szeretnék hajnalra Londonban lenni, hogy még tudjak előtte pihenni. -lementünk Annékhez, közben Robin is megjött.

-Sziszatok fiatalok. Milyen volt Thaiföld? -köszöntött minket egyenként.

-Nagyon jó. Nagyon jól éreztünk magunkat. Majd Can megmutatja a képeket. -mondta Harry kedvesen.

-Uhh anya féle pizza, nyami. -esett be Gemma is az ajtón.

-Anne ez nagyon finom volt, holnap főzhetnénk együtt. -ajánlottam fel. 

-Holnap 4-en főzünk. vacsira jön Liam. -vágott közbe Gemma.
-Szívesen hallgatnálak titeket, de mennem kell. -mondta Harry közben felvette a sapkáját és a kabátját.
-Kikísérlek. -ajánlottam fel. A lányok és Robin elköszöntek tőle én pedig segítettem neki kipakolni a kocsijába.

-Holnap után este a koncert után már a backstageben foglak várni. -öleltem meg.
-De az olyan messze van. Pakolj inkább össze és gyere velem.
-Megígértem nekik, hogy itt maradok és örülnek. Kibírod. -pöcköltem meg picit az orrát.
-Jól van na. -adta meg magát. Szorosan magához ölelt és megcsókolt. Pár percek óta búcsúzkodtunk mikor Harry pattant egyet. -na megyek, mert a végén elrabollak magammal.
-Szeretlek. -mondtam mosolyogva és megcsókoltam.
-Én is nagyon. -mondta ő is mikor elváltak az ajkaink.

Néztem ahogy beszállt az autóba, még integet egyet. Én is utána integettem és addig nem mentem vissza a házba amíg el nem tűnt az autó az utcából.

-Csajos filmnézés és popcorn? -ajánlott esti programot Gemma.
-Oké legyen. -adtam meg magam. -Anne gyere, filmezünk. -szóltam be neki a konyhába.
-Mit nézünk? -kérdezte. -Bajos csajok. -mondtuk egyszerre Gemmával.

2013.04.01.

Reggel egymáson feküdve keltünk a nappaliban. Kb a 3. film után mindannyiunk bealudt.

-Lányok keljetek. Bolondok napja van. Muszáj Harryt megviccelnem valamivel. -ráztam fel őket.
-Szívem, ezt nem lehetett volna mondani mikor már felkeltünk? -kérdezte Anne álmosan.
-Nem, mert muszáj volt közölnöm, bocsi. -nevettem. -De kárpótlásként csináltam reggelit.
-Ne halljam azt az átverést. -kezdte Gemma.