12. fejezet

Reggeli ébresztő

*Harry szemszöge* (február 12.)

Kész örökkévalóságnak tűnt míg a reptérről Candiceékhez értem. Elenával előre megbeszéltem, hogy reggelre érkezem a megbeszélt este helyett, így már az ajtóban toporogva várta, hogy felérjek a lakásukba.

-Szia, Drágám! -köszöntött egyből kedvesen és megölelt. 

-Szia El, Can ébren van már?

-Még úgy alszik, mint a bunda, nagyon örülni fog neked.

-Akkor lennék bajban, ha nem így lenne. -mondtam mosolyogva. Lepakoltam az előszobában a cuccaimat, pár pillantást vetettem a lakásra és tényleg igaza volt Cannek, nagyon jól nézett ki. Elena megmutatta, hogy hol a szobája, belopóztam és mellé feküdtem. Arccal felém feküdt az ágyon, így mielőtt felkeltettem volna néztem őt egy kicsit. Már nagyon hiányzott és jólesett csak nézni a szép arcát. Eleinte úgy terveztem, hogy majd rárontok és megijesztem, de végül óvatosan keltettem fel. Közelebb húzódtam hozzá és adtam egy puszit az orrára. Válaszként csak odakapott és megvakarta, annyira édes fejet vágott. Adtam még pár puszit az arcára mire végre magához tért.

-Jó reggelt. -mosolyogtam rá és ő is elmosolyodott.

-Harry, hogy hogy ilyen korán ideértél?

-Azt hittem örülni fogsz.

-Ajj, hülye! Örülök is. -húzott magához karjaival. Megcsókoltam, ahogy az arcunk egymás elé ért, már nagyon hiányzott a közelsége. Gyorsan kipateroltam Cant az ágyból, hogy szedje össze magát, mert be kell pótolnunk minden kimaradt napot.

-Hmm, ha jobban belegondolok, kár volt felöltöznöd. -mondtam közben végig néztem rajta egy párszor.

-Harry, mire valók az éjszakák? -végül is igaza volt, bele egyeztem és nekiindultunk New Yorknak.

-Megszoktad már a testőr témát? -kérdeztem a testőrömre nézve.

-Már Liverpoolban megszoktam. -igaz, ott is volt velünk testőr, de valahogy nem ezek az emlékek maradtak meg. Cannel egész nap a várost jártuk, mindent bepótoltunk, ami legutóbb kimaradt nekem New Yorkból. Megnéztük a Brooklyn hidat, a szabadság szobrot, sétáltunk a Battery parkban és mentünk egy kört a Staten Island kompon is. Utána még koriztunk egy - két órát a Rockefeller centernél is. Can persze tudott korcsolyázni, így nem tudtam bejátszani a segítőkész koritanárt, de így is nagyon jól éreztem magam. Vele. 

-Zaynék mikor jönnek? És Niall?

-Holnap reggel érnek ide. -mondtam válaszként.

-Kár, hogy a többiek Londonban maradnak valentín napra. Jó lett volna, ha ők is jönnek, már nagyon hiányoznak. 

-Majd látod őket máskor. Azt hittem én vagyok a lényeg.

-Harry Edward Styles te vagy a lényeg. -mondta mosolyogva és édesen megcsókolt. Sosem fogok tudni betelni vele. Szorosan magamhoz öleltem, valamiért az eszembe villant, hogy milyen lenne nélküle és gyorsan el akartam űzni ezt az érzést. -Harry azért ne fojts meg, kérlek. 

-Ne haragudj. -mondtam egyből és engedtem a szorításon.

-Azért azt nem mondtam, hogy nem esett jól. -mosolygott rám.

-Nagyon hiányoztál, Szerelmem. -mondtam egyértelműen.

-Aww, te is nekem. -miközben mondta megint közel húztam magamhoz. Hazafelé indultunk, de a tervünket egy 16 év körüli lány zavarta meg,

-Sziasztok! Öm, Harry csinálhatnánk egy közös képet? -kérdezte félénken.

-Persze. -mosolyogtam rá, amitől kicsit megnyugodott. Can megcsinálta rólunk a képet. Aranyosan megköszönte a képet és hagyott is minket.

-Ő cuki volt.

-Ez a ritkábbik. Nem azért, tök jó, hogy szeretnek, csak ne sikítanának annyit. -Can elnevette magát a válaszomra. Visszatérve az eredeti tervünkhöz haza indultunk. Mikor Candicékhez értünk Elena már vacsorával várt minket. Most először figyeltem meg Can családját kívülről. Az anyukája gyönyörű nő volt és Coleal tökéletesen összeillettek. Úgy két órás vacsorázgatás és beszélgetés után Cannel visszavonultunk a szobájába. 

-Nagyon jól néz ki ez a lakás. Tökéletes döntés.

-Igen, tudom. Imádok itt lakni. És a kilátást is imádom.

-Igen nagyon szép. Belátni egész New Yorkot.

-Hát, ha az egészet nem is, de így is tökéletes. -mondta végül. 

-Mit szólnál egy nagy fürdéshez? -kérdeztem célozgatva.

-Részemről rendben. Hozok neked törölközőt. -mondta mosolyogva.

A kádból kimászva meg sem vártam, hogy Can felöltözzön. Minek? Úgyis mindent lehámoznék róla. Felkaptam és az ágyhoz vittem, ahol folytattuk a ki játékainkat. 

Mondhatni, nem aludtunk sokat, így reggel kómásan ugyan, de vidáman fogadtuk Zayn, Perrie és Niall érkezését. 

11. fejezet

Csajos nap

*Candice szemszöge* (február 11.)

Ma végre találkozok Sophieval. Ezer éve nem láttam, mert Kínában volt modellkedni. Örültem, hogy egyre nagyobbak a sikerei, de már nagyon hiányzott. Megbeszéltünk egy közös bowlingozást és szerencsére Vicky  is velünk tart. Mivel még csak dél volt és csak 4-kor találkoztunk a kis időmet elütöttem Drewal és egy kis biliárdozással. Általában mindenkit megverek, de Drewnál ez nem így volt. Sose tudtam legyőzni, amit nagyon élvezett, jó néha hagyta, de tudtam, hogy csak a kedvemben akart járni. Gyorsan el telt az idő, én pedig már épp indulni akartam mikor Harry hívott. Mondtam neki, hogy az autóban visszahívom és le is mentem a ház elé, ahol az újdonsült testőröm Brian már várt is rám. Szeretek és tudok is vezetni, de most megkértem Briant, hogy vezessen ő, amíg én telefonálok. Elindultunk és vissza is hívtam Harryt.

-Szia Kicsim, itt vagyok. -szóltam a telefonba.

-Mit csinálsz ma? -kérdezte csilingelő hangon.

-Pár barátnőmmel kiruccanok egy kicsit,szóval majd online nézem az adást. majd írok, hogy milyen, ha már én hamarabb látom. De ugye te is nézed majd?

-Én sem leszek otthon. szóval én is telón nézem meg. A srácokkal épp próbálunk csak szünet van, mindenki azt üzeni, hogy puszil.

-Aww én is őket, add át nekik. Zaynnek padig üzenet, hogy gyúrjon egy kicsit, mert sok csomagomat kell majd cipelni, ha velem akar vásárolni.

-Átadom nekik és Zaynnek is. Amúgy, majd nekünk is kéne egy kis bevásárlást tartani mielőtt Thaiföldre utazunk. -mondta Harry.

-Uhh, igen, ezt már én is mondani akartam. Kicsim most leteszem, mert megérkeztem. Azért holnap még hívj, ha indultok, rendben?

-Mindenképp hívlak. Szia Bébi.

-Szia Kicsim. -le is tettem a telefont és mikor kiszálltam az autóból Vicky és Sophie már várt rám.

-Saját testőr? Ez komoly? -kérdezte Sophie miután megölelt.

-Apu és Harry ragaszkodik hozzá, amúgy nagyon jó fel, majd meglátod. Brian a szavamba vágott.

-Candice, akkor az autóban megvárlak titeket.

-Ugyan már, dehogy vársz, jössz velünk. Ne unatkozz itt kint mellesleg szeretném, ha jönnél. -mosolyogtam rá.

-Jó, ha a lányokat sem zavarja. -a lányok velem együtt bólogattak, hogy jöjjön nyugodtan. Jól el leszünk mi négyen is. Sophie majd egy órán át faggatott Harryvel kapcsolatban, mindent tudni akart. Ő is mesélt, hogy megismert egy édes srácot, szóval nála is nagy a boldogság.

-Vicky akkor most mi van veled meg Niallel? -fordultam Vicky felé.

-Beszélünk minden nap és Londonban is olyan jó volt vele. Meg azt is megbeszéltük, hogy szeretnénk együtt tölteni a valentín napot, szóval azt hiszem alakul.

-De ugye nem feküdtél le vele? -kérdezte Sophie.

-Nem dehogy! -vágta rá. -Csak csók volt. -mosolyodott el.

-Na kíváncsi leszek mi lesz a vége. Niall, oké tudom, hogy néha dili, de nagyon rendes srác. Kétlem, hogy úgy lépett volna, hogy mégsem gondolja komolyan.  -még 2-3 órát csajos beszélgetésekkel töltöttünk, amit Bria néva nevetve, néha pirulva hallgatott végig, de nagyon jól elvoltunk egymás társaságában. Nagyon örültem, hogy nem nem tuskó pasit vett fel apu, akivel nem jöttem volna ki. Elköszöntem a lányoktól és Briannel hazafelé vettük az irányt.

-Mi lenne, ha nem egyből hazamennénk? Nem vagy éhes, mert én nagyon?! -kérdeztem Briantől.

-Uh, nem lenne rossz ötlet ehetnénk valamit. -végül betértünk az első pizzázóba, mert rájöttünk, hogy ezt kívánjuk. A pizzázóban odajött hozzám Harry pár rajongója. Szerencsére nagyon aranyosak voltak és közös képet is kértek. 

-Látod, hogy szeretnek. -mondta Brian megnyugtató hangon.

-Nem mind, ezért vagy itt te nekem.

-Azért remélem, nem lesz rá alkalom, hogy meg kelljen ténylegesen védenem téged.

-Azt én is, bár bevallom félek, hogy egyszer az egyik megkattan és nekem jön.

-Nem kell félned, ezek nagyon ritka esetek. Nem mondom, hogy nincs rá példa, de kétlem, hogy megtámadnának majd. -mondta.

-Azért nem volt valami bíztató.

-Tudom, de szembesülnöd kell a lehetőségeiddel Candice. -Brian mesélt még egy kicsit magáról. Ettünk még egy pizzát, közben sokat nevettük, végül haza vitt. Elköszöntem tőle és mivel nagyon fáradt voltam, mert este elég rosszul aludtam gyorsan lefeküdtem és aludtam egy nagyot.