Reggeli ébresztő
*Harry szemszöge* (február 12.)
Kész örökkévalóságnak tűnt míg a reptérről Candiceékhez értem. Elenával előre megbeszéltem, hogy reggelre érkezem a megbeszélt este helyett, így már az ajtóban toporogva várta, hogy felérjek a lakásukba.
-Szia, Drágám! -köszöntött egyből kedvesen és megölelt.
-Szia El, Can ébren van már?
-Még úgy alszik, mint a bunda, nagyon örülni fog neked.
-Akkor lennék bajban, ha nem így lenne. -mondtam mosolyogva. Lepakoltam az előszobában a cuccaimat, pár pillantást vetettem a lakásra és tényleg igaza volt Cannek, nagyon jól nézett ki. Elena megmutatta, hogy hol a szobája, belopóztam és mellé feküdtem. Arccal felém feküdt az ágyon, így mielőtt felkeltettem volna néztem őt egy kicsit. Már nagyon hiányzott és jólesett csak nézni a szép arcát. Eleinte úgy terveztem, hogy majd rárontok és megijesztem, de végül óvatosan keltettem fel. Közelebb húzódtam hozzá és adtam egy puszit az orrára. Válaszként csak odakapott és megvakarta, annyira édes fejet vágott. Adtam még pár puszit az arcára mire végre magához tért.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá és ő is elmosolyodott.
-Harry, hogy hogy ilyen korán ideértél?
-Azt hittem örülni fogsz.
-Ajj, hülye! Örülök is. -húzott magához karjaival. Megcsókoltam, ahogy az arcunk egymás elé ért, már nagyon hiányzott a közelsége. Gyorsan kipateroltam Cant az ágyból, hogy szedje össze magát, mert be kell pótolnunk minden kimaradt napot.
-Hmm, ha jobban belegondolok, kár volt felöltöznöd. -mondtam közben végig néztem rajta egy párszor.
-Harry, mire valók az éjszakák? -végül is igaza volt, bele egyeztem és nekiindultunk New Yorknak.
-Megszoktad már a testőr témát? -kérdeztem a testőrömre nézve.
-Már Liverpoolban megszoktam. -igaz, ott is volt velünk testőr, de valahogy nem ezek az emlékek maradtak meg. Cannel egész nap a várost jártuk, mindent bepótoltunk, ami legutóbb kimaradt nekem New Yorkból. Megnéztük a Brooklyn hidat, a szabadság szobrot, sétáltunk a Battery parkban és mentünk egy kört a Staten Island kompon is. Utána még koriztunk egy - két órát a Rockefeller centernél is. Can persze tudott korcsolyázni, így nem tudtam bejátszani a segítőkész koritanárt, de így is nagyon jól éreztem magam. Vele.
-Zaynék mikor jönnek? És Niall?
-Holnap reggel érnek ide. -mondtam válaszként.
-Kár, hogy a többiek Londonban maradnak valentín napra. Jó lett volna, ha ők is jönnek, már nagyon hiányoznak.
-Majd látod őket máskor. Azt hittem én vagyok a lényeg.
-Harry Edward Styles te vagy a lényeg. -mondta mosolyogva és édesen megcsókolt. Sosem fogok tudni betelni vele. Szorosan magamhoz öleltem, valamiért az eszembe villant, hogy milyen lenne nélküle és gyorsan el akartam űzni ezt az érzést. -Harry azért ne fojts meg, kérlek.
-Ne haragudj. -mondtam egyből és engedtem a szorításon.
-Azért azt nem mondtam, hogy nem esett jól. -mosolygott rám.
-Nagyon hiányoztál, Szerelmem. -mondtam egyértelműen.
-Aww, te is nekem. -miközben mondta megint közel húztam magamhoz. Hazafelé indultunk, de a tervünket egy 16 év körüli lány zavarta meg,
-Sziasztok! Öm, Harry csinálhatnánk egy közös képet? -kérdezte félénken.
-Persze. -mosolyogtam rá, amitől kicsit megnyugodott. Can megcsinálta rólunk a képet. Aranyosan megköszönte a képet és hagyott is minket.
-Ő cuki volt.
-Ez a ritkábbik. Nem azért, tök jó, hogy szeretnek, csak ne sikítanának annyit. -Can elnevette magát a válaszomra. Visszatérve az eredeti tervünkhöz haza indultunk. Mikor Candicékhez értünk Elena már vacsorával várt minket. Most először figyeltem meg Can családját kívülről. Az anyukája gyönyörű nő volt és Coleal tökéletesen összeillettek. Úgy két órás vacsorázgatás és beszélgetés után Cannel visszavonultunk a szobájába.
-Nagyon jól néz ki ez a lakás. Tökéletes döntés.
-Igen, tudom. Imádok itt lakni. És a kilátást is imádom.
-Igen nagyon szép. Belátni egész New Yorkot.
-Hát, ha az egészet nem is, de így is tökéletes. -mondta végül.
-Mit szólnál egy nagy fürdéshez? -kérdeztem célozgatva.
-Részemről rendben. Hozok neked törölközőt. -mondta mosolyogva.
A kádból kimászva meg sem vártam, hogy Can felöltözzön. Minek? Úgyis mindent lehámoznék róla. Felkaptam és az ágyhoz vittem, ahol folytattuk a ki játékainkat.
Mondhatni, nem aludtunk sokat, így reggel kómásan ugyan, de vidáman fogadtuk Zayn, Perrie és Niall érkezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése