7. fejezet

Az első londoni nap

*Candice szemszöge* február 6.

Reggel 10-kor Gemma ébresztett minket, hogy lassan keljünk, mert anyuék hívták, hogy egy órán belül itt vannak. Harryvel villámtempóban összeszedtük magunkat és kimentünk, hogy segítsünk Annenek megcsinálni az ebédet. Apuék kis késéssel ugyan, de 11 után megérkeztek Drewal, Louisszal, Zaynel és Liammel.

-Hol vannak a lányok és Jack meg Tony? -kérdeztem értetlenül.

-A lányok, ahányan vannak elmentek Londonba vásárolgatni, de Nicky és Luna már vissza sem jönnek, hanem egyből mennek vissza New Yorkba. -mondta anya.

-Ohh, pedig elköszöntem volna tőlük. Mindegy én 8-án reggel megyek Liverpoolba és délben indul haza a gépem, majd talizok velük otthon. De a fiúk hol vannak?

-Ők kb 2 óra múlva indulnak vissza, mert elvileg valami esküvőre mennek holnap.

-Juj, el is felejtettem, Jack nénikéjének az esküvőjét, majd veszek nekik valami ajándékot. -mondtam lezárva a témát.

-Kész az ebéd, gyertek! -szólt Anne miközben megterítette az asztalt. Megettük az ebédet, ami istenien sikerült és apuék el is búcsúztak, mert még ki kellett csekkolniuk a szállodából.

-Úgy örülök, hogy eljöttetek, sietek haza, amint visszaérek New Yorkba.

-Rendben Kicsim, majd írj, hogy mikor száll le a géped, hogy Briant elég tudjuk küldeni. -kicsit húztam a szám, de beleegyeztem meg amúgy sem volt sok választásom. Elköszöntük apuéktól mikor eszembe jutott, hogy hol van Niall és Vicky!?

-Gemma nem tudod, hogy hol vannak Vickyék?

-De tudom. -mosolygott rám. -Elmentek egy ismerkedős túrára Liverpoolba. Szóval érted.

-Hűha, nem váratnak magukra. -mondtam Gemmának.

Az addig oké, hogy nekik van programuk, de mit fogunk csinálni? -kérdezte Harry miközben hátulról átölelt.

-Mi is elnézhetnénk Londonba, persze nem kell senkivel találkozni. -fordultam meg hirtelen.

-Nincs kedvem csak egy napra menni, akkor már vegyünk ki valami szobát és maradjunk ott, amíg haza nem indulsz. Mivel remek ötletnek tartottam a dolgot, így Harry gyorsan foglalt repülőjegyet és szállást. Közben elbúcsúztam Annetől Gemmától és Destől. Annyira hiányozni fognak, de nem baj, nemsokára úgyis viszont látom őket. Anne kivitt minden a reptérre Liverpoolba és onnan már hamar Londonba értünk. Harryt egy páran letámadták a reptéren, de nem volt semmi komoly és szerencsére az eső sem esett.

      

A szálloda elsőre megtetszett és mindenki nagyon kedves volt. Mondanom sem kell, mikor elhagytuk a szállodát úgy az érkezésünk után 1 órával már egy focicsapatnyi fotós várt minket. Igyekeztünk velük nem foglalkozni és csak úgy együtt lenni. Elmentünk a Madame Tussauds múzeumba, ahol csináltunk a bábukkal egy csomó vicces képet. Beálltunk a királynőhöz is egy képre, amit Harry ki is tett Twitterre. Sétálgattunk még egy kicsit a városban és este elmentünk, hogy felülünk a London Eyera. A kilátás egyszerűen gyönyörű volt fentről. Mikor a tetején voltunk Harry megcsókolt és azt mondta, hogy így szeretne Londonra emlékezni, annyira a édes volt. 

Egy dolog zavart meg minket. Egy turistának álcázott lesifotós, aki képeket kezdett rólunk csinálni. Mivel ugrani nem tudtunk így maradt, hogy elviseljük míg le nem érünk, de próbáltuk nem zavartatni magunkat. Harry ugyan úgy átölelt, mint máskor. Nem akarta, hogy az első ilyen élményünk rosszul végződjön és ez annyira édes volt tőle. Nem baj, legalább a fotós jól járt, hiszen premier plánból tudott rólunk képeket csinálni. A kabinunkban volt még egy kislány az anyukájával, akik aláírást kértek és képet csináltak Harryvel. A kislány annyira édes volt, megkért, hogy hagy csináljon velem egy képet, mert olyan gyönyörű vagyok. Azt hittem helyben megeszem, olyan cuki volt. Mikor leértünk csak azt hittük, hogy szabadulunk a fotósoktól, ugyanis mindenhova követtek minket. Átsétáltunk még a Tower hídon és csináltunk egy csomó közös képet. Később elmentünk vacsizni egy hajóra, ahonnan a Tower hídra volt kilátásunk, ami gyönyörű volt. Késő este még sétáltunk egyet a londoni parlament és a Big Ben környékén.

  

Megnyugvás volt visszatérni a szállodába. Hiába kettesben akartuk tölteni a napot a fotósoknak hála most nem sikerült. Mindegy, őket elfelejtve ez a nap is csodálatos volt. Harryvel vettünk egy csomó Londonos kis apróságot. Közös bögrét, kulcstartót, törölközőt, szinte mindent, amit megtetszett. Kipakoltuk a bőröndünket és befoglaltam a fürdőszobát.

-Kicsim, azért ne órákig fürödj, mert én is hulla vagyok. -szólt Harry 2 ásítás között.

-Igyekszem, de nem ígérek semmit. -adtam neki egy kis puszit és bevonultam fürödni. Mire végeztem Harry elterült az ágyon és mélyen aludt. Lassan felébresztettem, hogy legalább öltözzön át, ha zuhanyozni már nincs ereje.

-Kicsim, hallasz?

-I-igen ... megyek, tudom. -mondta kómásan. Végül elment, vett egy gyors zuhant és befeküdt mellém. Átölelt és így aludtam el.

*Harry szemszöge*

Candice már elaludt, de nekem a zuhany után nem ment, felébredtem tőle. Próbáltam nem mocorogni, hogy legalább ő ne ébredjen fel, múlt éjjel úgyis annyit forgolódott. Amíg el nem aludtam folyton őt néztem. Ha ébren lett volna és tudja már biztos zavarban lenne, de nem bírtam betelni vele. Szeretem és soha nem akarom elveszíteni. Candicet még közelebb húztam magamhoz és én is elaludtam.